A kollaboratív és kooperatív tanulási formákban rengeteg lehetőség rejlik, amik kiaknázása a közoktatás, felsőoktatás, illetve a felnőttoktatás dolga. Örömmel venném, ha a klasszikus frontális oktatási módszerrel szemben egyre inkább teret nyernének ezek az innovatív megoldások is.
A kollaboratív tanulással kapcsolatban a legpozitívabbnak azt tartom, hogy a tanulás kollaboratív módon, tehát együtt megy végbe. A közös munka során az együtt "dolgozók" mindegyike hozzátesz a tudáshoz, ott ahol tud s az eredmény ezáltal közös "tulajdon" lesz. A tanulási célokkal való összeegyeztetés problémája nyilván fenáll ez esetben, de a tanulási folyamat hatékonyságát egy ilyen típusú szemlélet sokkal inkább hangsúlyozza, még akkor is, ha ezáltal nehéz a tanulókat osztályozni és értékelni. Az által, hogy ebben az esetben nincsenek meghatározott szerepkörök, szerintem kisebb a nyomás a résztvevőkön (a megfelelés szempontjából) és ezáltal inkább át tudják magukat adni a feladatnak.
A kooperatív tanulási formát én inkább idősebb tanulók esetében tudom elképzelni, tehát nem általános iskolában. Nagyon lényeges elem a résztvevők folyamatos motiválása, és annak biztosítása, hogy mindenki megnyilvánuljon és aktív résztvevő legyen. A kiosztott szerepeknek való megfelelés, és a szerepek változása a tanulási folyamat során, szerintem nagyon jó tréning arra, hogy a tanulók felkészüljenek a munka világára, ahol időnként vezetőnek kell lenni, időnként "el kell tűrni" a vezető utasításait, és meg kell tanulni együtt dolgozni.
Tulajdon képpen azért tartom mindkét megoldást nagyon vonzónak, mert az együtt dolgozáshoz, együtt tanuláshoz és együttműködéshez szükséges képességeket és készségeket fejleszti. Napjainkban a kulcskompetenciák között emlegetjük ezeket, így nagyon fontos fejlesztésük, amely csak igen nehezen kivitelezhető a klasszikus tanítási-tanulási modellel.
