A tanítás és a tanulás számára számos új lehetőséget kínálnak az újabbnál újabb infokommunikációs technológiák és online eszközök. Elmondható, hogy egy mai fiatal életében kulcsfontosságú szerepet játszik a számítógép és az Internet. És ha ezek az eszközök a mindennapjaikban jelen vannak, nem meglepő a tény, hogy iskolai keretek között is már egyre kevésbé kelti fel a figyelmüket egy olyan tanóra, amely nem használja az egyébként sok kiaknázatlan lehetőséget rejtő technológiákat.

Azt, hogy a klasszikus, frontális oktatás közel sem a leghatékonyabb oktatási módszer, már sokan bebizonyították és ennek egyik oka, hogy ez a tanítási módszer kevés lehetőséget ad a hallgatóknak arra, hogy visszajelzéseket adjanak és érdemben megvitassák és magukévá tegyék az újonnan hallottakat. Pedig, ahogy azt a konstruktivista tanuláselmélet is kimondja, ezek a mozzanatok garantálják azt, hogy a tanuló valóban "hozzá- és beépíti" az új tudáselemeket, a már meglévő tudásbázishoz.

D.R. Garrison, Online Collaboration Principles című cikkében arra mutat rá, hogy a kollaborációs tanulás, tehát a hallgatók csoportokba "tömörítése" sokkal alkalmasabb módszer arra, hogy megadjuk a lehetőséget a tanulóknak az interakciókra és diskurzusokra, és ezt az ötletet kapcsolja össze az online tanulás ötletével. Cikkében sorra veszi az online támogatott csoportos tanulás módszerének előnyeit és a szükséges komponenseket, amelyek figyelembe vételével elérhető a módszer hatékony alkalmazása.

Garrison elképzelését beilleszti a "community of inquiry" modelljébe, amely leginkább egy olyan közösségre, csoportra utal, amely együtt tanul, a tanulás folyamán kérdez, beszélget, interakcióba lép egymással, együtt gondolkodik és így sajátítja el tanulnivalót.

Ilyen típusú tanulási forma szervezésénél kulcsfontosságú elem a "social presence", tehát a társas érintkezés fontossága és szintje a csoportban, közösségben; a "cognitive presence", amely a tanulási folyamatra magára, a kognitív interpretációra és a tanulnivaló megértésére utal, valamint a "teaching presence", amely a tanár szerepének fontosságát jelenti a tanulási folyamat irányítása és struktúrálása szempontjából.

Garrison négy lépésben foglalja össze a tanulási folyamatot online támogatott csoportban, közösségben. Első lépésként a tanulási környezet megtervezését, másodikként a csoporton belüli diskurzus és interakciók elősegítését és támogatását, harmadikként az oktató által adott közvetlen irányítást és utasítást, végül negyedikként a teljes tanulási folyamat értékelését említi. 

A frontális tanítási módszernél sokkal hatékonyabb lehet a csoportban tanulás, hogyha a tanulók gondolkodásra ösztönzése a cél és az sem vitatható, hogy a rendelkezésre álló technológiák és online eszközök bevonása eredményesebbé teheti a tanulási folyamatot, ha a megfelelő helyen és módon vannak használva. Apró kiegészítésként szeretném azonban hozzáfűzni egy a leuveni egyetemn tanító professzor véleményét is az oktatási innovációkhoz. Aki azt emelte ki, hogy az "új" tanítási módszerek és az új technológiák bevonása a tanítási folyamatokba egy nagyon fontos dolgot követel meg, amit hajlamosak az erről gondolkodók elfelejteni: a megfelelő oktatói hozzáállást, attitüdváltást. Amely nélkül hiába adott a technológiai, a használatához szükséges tudás stb., mert alapvetően meghatározza a tanulási folyamatot.